CÉLTALANSÁG
Nem volt a testemnek tartó váza,
Nem volt a lelkemnek hajtó láza,
Nem volt mi elõttem világítson,
Nem volt utam mi irányítson.
Nem volt helyem csak rom házak köröttem,
Sem társam kinek mondhattam: megjöttem.
Mikor hátranéztem csak a roncsom láttam,
A jövõbe tekintve magam nem találtam.
Idõm viszont volt üresen pergõ percek,
Mára elpazarolt könnyezõ emlékek.
Mit akarhat az élet? Mit akarhat tõlem?
Sorsom céltalan: elég volt belõlem.
Változtattam és jól döntöttem. Egyre jobban igazol az életem. És már tudom, hogy ennél csakis jobb lesz.
Rendben van. El vagyunk hülyítve. Én is még elvagyok nemgyenge szinten, de én már tudatosan törekszem a dolgok átlátására és változtatására. Jobban járok, ha én formálom magam tudatosan, így nagyjából a kezemben tarthatom az életemet. Ha nem ezt teszem, mások úgyis hatnak rám és akkor tudattalanul formálom önmagamat. De merre is? Amerre a szél éppen fúj. Mások általában csak úgy és annyira szeretnének segíteni nekünk, amennyire érdekük ez.
Visszatérve a divatolásra. Azt is elismerem, némelyeknél tényleg divat lett az egészség. De ezt általánosítani mindenkire elég butaság. Mint általában az általánosítások. Az egészség sohasem lehet divat. A hülyeség viszont annál inkább. Mert az szimplán hülyeség amit sok ember az „egészsége érdekében” mûvel. Csak gondoljunk például a „divat diéták”-ra. A tápanyagmegvonás, az éheztetés, fogyi tabletták, a mozgáshiány vagy az agyonhajtás mióta egészség? Aki nem túlsúlyos az még koránt sem biztos, hogy egészséges is. De akárhogyan is a divat számomra – mint a néphülyítõ emberi okosságok – valaki(k)nek a nyereség vágya. Ha nem másé, akkor valószínûleg az iparé. Õket nem érdekli, hogy ez nekem vagy neked jó-e, a lényeg, hogy divatoljak. Vagyis elõbb vagy utóbb „virítsam a lóvét”.
A káoszból nem látszik a káosz. Fogalmazhatnám így is: akiben káosz van az nem látja át a külsõ káoszt. A külsõ káosz megszüntetése nem kis dolog, egy ember nem is lehet elég hozzá. Ezért az egyénnek nem is a külsõ rend rakása kell, hogy az elsődleges legyen, hanem a belsõ rendje megteremtése. Mert ugye mozgó lények vagyunk, a környezetünket, a környezetünk viselkedését nagyrészt nem mi határozzuk meg. Ha kívül próbálunk rendet rakni míg nem vagyunk tisztában magunkkal, állandóan akadályokba, egy másik ember más nézeteibe, ütközhetünk. De viszont ha belül már kezd rend lenni, ezek a találkozások nem ütközések lesznek, hanem tanulási lehetõségek, értékes tapasztalatok. Minél több ember tesz magában rendet, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer a külsõ rend is beköszönt. És ott nincs helye holmi tudatlanságra épített, másokon élősködő üzletnek. Az egészség megszerzésében és fenntartásában a legfontosabb, a megfelelõ tudásszerzés és tudatosság. A testi egészség önmagában nem lehet elég, mert ha ez nem direkt, hanem véletlenszerû, bármikor csak szép emlék lehet belõle. Az ilyen egészséget szoktam „szerencse egészség”-nek nevezni. Az egészség mindhárom tényezõje egyaránt fontos: a testi, a gondolati és lelki. A teljes egész-ség úgy tûnik csak e három tényezõ egységes, magas színvonalából adódhat, amik kölcsönösen hatnak egymásra.
A másoktól eltérni, a másoktól különbözni, ugyanakkor megint másoknak megfelelni, az elismerését kiváltani, semmiben sem különbözik egymástól. Ez a legjobb esetben is csak egyhelyben topogás. Egy környezeti függõség felcserélése egy másikra. Egy számunkra lejárt divat felcserélése egy újra.
Szóval én a divatolás kifejezést meghagynám a még erõsen agymosottaknak, akik nem tudatosan, körültekintõen formálják önmagukat, hanem engedik, hogy legnagyobbrészt külsõ körülmények formálják õket.
