Már nem csak érzem, TUDOM, hogy istállóba vagyunk zárva.
Tudom, érzem, látom, hogy minden nap ugyan azzal a moslékkal etetnek minket,
csak az ízeket, a látványt keverik. Néha csirkehús, néha eper aromával ízesítik. A lényeg ugyan az. A legtöbbünknek már annyira eltompult az érzékelése, hogy öntudatlanul falja a moslékot. Vannak olyanok, akiknek már kevésbé ízlik, de még elvan vele, nem röfög miatta. És vannak olyanok – bár még kevesen – akik már nem bírják legyűrni a torkukon. Az íz, a látvány, puszta szemfényvesztés, csak eltakarja a cukormáz alatti poshadt lényeget. Kenyeret és cirkuszt a népnek! – mondták vala és még ma is azt kapjuk. Kenyeret és cirkuszt. A kenyér egyre többfajta ízű, mégis inkább már egy műanyaghalmaz. A cirkusz sem volt még ilyen hatalmas, és ha kívánjuk szobára jön! A szerkezet ugyan az, csak a tartalom változik. Nem baj, a műkajáktól és a szorongástól eltompult érzékeknek és a születés óta áldozatnak programozott agyaknak megteszi. Ilyen nagynak még sosem tűnt az akol, mégis ugyanakkora, mint volt.
H a n e m k i s e b b.
De mivel sokan vagyunk, sokan röföghetünk, nem árt ellenőrizni minket. Még a végén áttörünk a kerítésen, vagy kimegyünk egyszerűen az ólajtón és akkor, hogyan fognak be újra, mikor már megéreztük az igazi szabadság ízét? Tudom, hogy az internet is ellenőrzések, szűrések miatt jött létre, akármivel etetnek ezzel kapcsolatban is. Igen azt is tudom, hogy most ide írok. Hogy most olvassa-e egy ügynök (á la Mátrix) nem tudom, de egy potenciális ügynök (elméjével azonosult, tudattalan emberke) valószínűleg igen. Lehet éppen te vagy az? Tudom, hogy Állam bácsi sem elsősorban a filmek, zenék, különböző jogvédett dolgok illegális letöltése miatt aggódik. A legtöbbet úgyis ő pakolta fel, vagy legalábbis tud róluk, hogy ezzel is sürgesse az internet (és ezzel az emberek) minél előbbi szabályozását, minél nagyobb ellenőrzését. Tudom, hogy azért aggódik, hogy olyan adatok, tudás birtokába juthatunk amihez (szerinte) nem szabadna, mivel kiderülne egy-két turpisság. Ez nem áll érdekében.

Tudom azt is, hogy Állam bácsi csak egy jól kitalált gépezet, a megmentő álruhájában. A hunyók, a bábjátékosok valahol fentebb vannak. Tudom, hogy bármit megtehetnek, míg nincs elég tudat felszabadítva. A hatalom az ő kezükben van. Olyannyira, hogy ha ők azt mondják őrült vagyok akkor az vagyok, és nem egy tudást szerzett, tudatosságra ébredező, szabadgondolkodású szuverén egyén. A szabadság a belső szabadságérzésnél kezdődik. Az élet nem egy hiedelmek által félelemből táplálkozó, korlátok közé szorított, gondolat-mátrix, amit az elme hoz létre. Ez csak egy része, amit kialakítottunk, de nem az egész. Ez csak a város és nem a Természetanya. De ahogyan egyre mélyebb az azonosulás és egyre jobban irányítja az emberek mindennapi viselkedését, egyre jobban rombolja őket, ugyan úgy terjeszkedik ennek külső kivetülése a Földön is (lásd.: megacity-k, környezetszennyezés, háborúk, stb.). Ilyen az, ha az eszköz átveszi a hatalmat. Amikor az ember elfelejti, elfelejtetik vele, hogy több mint hús.

Visszakanyarodva tehát bármikor mondhatják, hogy őrült vagyok, ha úgy tetszik. Tudom azt is, hogy bármikor bevihetnek oda ahová nem jár a józan ész. Nem járhat. Tudom, hogy Ti ebből semmit nem tudtok meg, vagy ha igen, akkor csak a jócskán eltorzított valóságot. Tudom, hogy a pszichológusok - ha tudják, ha nem - az ő kezükre játszanak. Tudom, ha eljönnek hozzám, felteszik A kérdést: Maga őrült? Ha nem a feleletem, akkor is őrült vagyok, csak nincs betegségtudatom. Bevisznek. Ha igennel felelek még egyértelműbb. Bevisznek. Mikor bent vagyok, telenyomnak tudatosságelnyomó drogokkal, majd beültetnek egy beszélgetőtárs mellé, akivel jól megérthetjük egymást. A sarokban lévő szobanövény mellé. Így lesz az ártalmasból ártalmatlan. A "veszélyes elem"-ből cserepes virág. A szűrés folyik, az irányítás kézben van, a rendszer működik. De, még ha tényleg így is lesz, akkor sem fogok gyűlölködni, haragudni rájuk. Nem akarom azt a gondolatsémát követni, amit ők követnek. Nem akarom azt a gondolatsémát követni, amivel az emberi faj csak a XX. században több mint 100 millió embertársát mészárolta le. Nem akarok része lenni ennek az öngyilkos, elkorcsosult világnézetnek, ami a pusztulásba vezet. Megteremtettük a Poklot a Földön és minden percben újra teremtjük azt magunkban, körülöttünk és a világban. De a jó hír az, hogy ha a Poklot létre tudtuk hozni, akkor a Paradicsomot is létre tudjuk. Észre kell vennünk a felelősségünket mind a saját sorsunk, mind a világgal kapcsolatban. "A jövő megjóslásának legjobb módszere, ha mi okozzuk azt." Végezetül tudom, hogy ennek a versemnek az üzenete megvalósulhat: