negyvenkettő

Úgy formázták meg társadalmunkat, hogy az mesterséges vágyakat kelt bennünk, de a kielégülést elítéli. Nézz körül és meglátod miről zagyválok. Orrba-szájba mutogatják a meztelen húst, a rengeteg húst, de kielégülést ez nem nyújt. Frusztrációt viszont annál inkább. Ha követed a hívogató mintákat és a gyors kielégüléssel kecsegtető lánykáknak próbálod szentelni az életed, hamar rá fogsz jönni: nem vagy gép. És a lányok sem. Az is megvilágítást nyer, hogy nem a Don Juan név van a személyidbe írva, a modellcsajok sem voltak a szobádban sosem, csak a szobádban lévő tv-ben, és igen: Niki Beluccit sem dugtad meg! Az csak a tenyered volt. Kialakíthatsz egy kapcsolatot, mert a 100hoki/1nő életstílust már unod, és még lehet, hogy elégedett is lennél a helyzeteddel, de a frusztráció a médiából, a bölcs "jómunkásemberektől" (csak a csöcsök számítanak, stb.) és a mindig "jót" akaró haverok által folyton-folyvást visszatér az életedbe. Ha nő vagy és a mosolygós pornónőcik által hirdetett életstílus mellet teszed le a voksot, előbb-utóbb megismerkedsz a kurva jelzővel és a "minthamegerőszakoltakvolna" érzésével. Mutogatják a gazdagokat, a szépeket, a pénzért, sok-sok pénzért megvásárolható ungagyi tárgyakat, és mi jut neked ezek után, ha belenézel a pénztárcádba? Ismét csak a frusztráció. Ha eleged van a robotolásból és a rövidebb elérési utat választod az agyadba égetett vágyad tárgyához(értsd: ellopod a "nagyoktól") a rendőrség "rendet" tesz, és jön az ítélet. Persze a felületi kezelés még nem gyógyított meg soha semmit és senkit. A kábítószerekkel az erőszakkal ugyan ez a helyzet, a különbség csak annyi, hogy azokat nem nyíltan, konkrét formában hirdetik felénk.
A vágy és a folytonos kielégületlenségérzet keltés az üzleti/politikai élet része.

Szóval csak azt szeretném kihozni ebből az egészből, hogy tudd ki vagy Te és mi az amit csak rádragasztottak, mi az/ki az ami/aki ténylegesen fontos a számodra és légy arra is tudatos, hogy mit/kit engedsz be a házadba, a szobádba, az életedbe, mert a személytelen  "képemberek" magasról leszarják, hogy mi miatt, hogy szenvedsz, mennyit és meddig. Légy figyelmes és meglátod: tehetsz a boldogságodért. Sőt igazán csak Te tehetsz érte!

Már nem csak érzem, TUDOM, hogy istállóba vagyunk zárva.
Tudom, érzem, látom, hogy minden nap ugyan azzal a moslékkal etetnek minket,
csak az ízeket, a látványt keverik. Néha csirkehús, néha eper aromával ízesítik. A lényeg ugyan az. A legtöbbünknek már annyira eltompult az érzékelése, hogy öntudatlanul falja a moslékot. Vannak olyanok, akiknek már kevésbé ízlik, de még elvan vele, nem röfög miatta. És vannak olyanok – bár még kevesen – akik már nem bírják legyűrni a torkukon. Az íz, a látvány, puszta szemfényvesztés, csak eltakarja a cukormáz alatti poshadt lényeget. Kenyeret és cirkuszt a népnek! – mondták vala és még ma is azt kapjuk. Kenyeret és cirkuszt. A kenyér egyre többfajta ízű, mégis inkább már egy műanyaghalmaz. A cirkusz sem volt még ilyen hatalmas, és ha kívánjuk szobára jön! A szerkezet ugyan az, csak a tartalom változik. Nem baj, a műkajáktól és a szorongástól eltompult érzékeknek és a születés óta áldozatnak programozott agyaknak megteszi. Ilyen nagynak még sosem tűnt az akol, mégis ugyanakkora, mint volt.
H a n e m k i s e b b.
De mivel sokan vagyunk, sokan röföghetünk, nem árt ellenőrizni minket. Még a végén áttörünk a kerítésen, vagy kimegyünk egyszerűen az ólajtón és akkor, hogyan fognak be újra, mikor már megéreztük az igazi szabadság ízét? Tudom, hogy az internet is ellenőrzések, szűrések miatt jött létre, akármivel etetnek ezzel kapcsolatban is. Igen azt is tudom, hogy most ide írok. Hogy most olvassa-e egy ügynök (á la Mátrix) nem tudom, de egy potenciális ügynök (elméjével azonosult, tudattalan emberke) valószínűleg igen. Lehet éppen te vagy az? Tudom, hogy Állam bácsi sem elsősorban a filmek, zenék, különböző jogvédett dolgok illegális letöltése miatt aggódik. A legtöbbet úgyis ő pakolta fel, vagy legalábbis tud róluk, hogy ezzel is sürgesse az internet (és ezzel az emberek) minél előbbi szabályozását, minél nagyobb ellenőrzését. Tudom, hogy azért aggódik, hogy olyan adatok, tudás birtokába juthatunk amihez (szerinte) nem szabadna, mivel kiderülne egy-két turpisság. Ez nem áll érdekében.

Tudom azt is, hogy Állam bácsi csak egy jól kitalált gépezet, a megmentő álruhájában. A hunyók, a bábjátékosok valahol fentebb vannak. Tudom, hogy bármit megtehetnek, míg nincs elég tudat felszabadítva. A hatalom az ő kezükben van. Olyannyira, hogy ha ők azt mondják őrült vagyok akkor az vagyok, és nem egy tudást szerzett, tudatosságra ébredező, szabadgondolkodású szuverén egyén. A szabadság a belső szabadságérzésnél kezdődik. Az élet nem egy hiedelmek által félelemből táplálkozó, korlátok közé szorított, gondolat-mátrix, amit az elme hoz létre. Ez csak egy része, amit kialakítottunk, de nem az egész. Ez csak a város és nem a Természetanya. De ahogyan egyre mélyebb az azonosulás és egyre jobban irányítja az emberek mindennapi viselkedését, egyre jobban rombolja őket, ugyan úgy terjeszkedik ennek külső kivetülése a Földön is (lásd.: megacity-k, környezetszennyezés, háborúk, stb.). Ilyen az, ha az eszköz átveszi a hatalmat. Amikor az ember elfelejti, elfelejtetik vele, hogy több mint hús.

Visszakanyarodva tehát bármikor mondhatják, hogy őrült vagyok, ha úgy tetszik. Tudom azt is, hogy bármikor bevihetnek oda ahová nem jár a józan ész. Nem járhat. Tudom, hogy Ti ebből semmit nem tudtok meg, vagy ha igen, akkor csak a jócskán eltorzított valóságot. Tudom, hogy a pszichológusok - ha tudják, ha nem - az ő kezükre játszanak. Tudom, ha eljönnek hozzám, felteszik A kérdést: Maga őrült? Ha nem a feleletem, akkor is őrült vagyok, csak nincs betegségtudatom. Bevisznek. Ha igennel felelek még egyértelműbb. Bevisznek. Mikor bent vagyok, telenyomnak tudatosságelnyomó drogokkal, majd beültetnek egy beszélgetőtárs mellé, akivel jól megérthetjük egymást. A sarokban lévő szobanövény mellé. Így lesz az ártalmasból ártalmatlan. A "veszélyes elem"-ből cserepes virág. A szűrés folyik, az irányítás kézben van, a rendszer működik. De, még ha tényleg így is lesz, akkor sem fogok gyűlölködni, haragudni rájuk. Nem akarom azt a gondolatsémát követni, amit ők követnek. Nem akarom azt a gondolatsémát követni, amivel az emberi faj csak a XX. században több mint 100 millió embertársát mészárolta le. Nem akarok része lenni ennek az öngyilkos, elkorcsosult világnézetnek, ami a pusztulásba vezet. Megteremtettük a Poklot a Földön és minden percben újra teremtjük azt magunkban, körülöttünk és a világban. De a jó hír az, hogy ha a Poklot létre tudtuk hozni, akkor a Paradicsomot is létre tudjuk. Észre kell vennünk a felelősségünket mind a saját sorsunk, mind a világgal kapcsolatban. "A jövő megjóslásának legjobb módszere, ha mi okozzuk azt." Végezetül tudom, hogy ennek a versemnek az üzenete megvalósulhat:

Csak az vegye komolyan, aki komolyan veszi!
Aki nem veszi komolyan, az ne vegye! Komolyan.
Emberek: Mama
Ez egy gyönyörű szám. Hüppögnek is rá sokan. Nos én mélyebbre kukkantottam. Az emberek (és most nem az együttesről beszélek) szadisták és mazohisták. Ezt jól példázza az Emberek (és most az együttesről beszélek) ezen számának tőlem kiemelt része.

...

Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely Tudom, érted ezt - ugyanígy volt veletek Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el Ott már várnak rég Ne sírj, kérlek, ne sírj!

...

Minek ír ilyen számot, hacsak nem az a szándéka, hogy könnyezzen rá a mami? Szóval, hogy fájjon neki. Nah itt van egy kis szadista beütés. Még ha nem is sírna alapban a mami, akkor beböfögi párszor, hogy ne sírj.

Ne sírj! salala - Eszembe sem jutott. - mama
Ne sírj! salala - Nem akarok. - mama
Ne sírj! salala - Nem sírok! - mama
Ne sírj - salala - Nem sírok? - mama
Ne sírj! salala - Hüpp - mama
(Nehogy) Ne sírj! salala - Sírok! Wáháháháháh - mama

Ismétlés a sírás anyja.:)
A nem akarás is akarás. Biztosra megy a faszi.:) De az énekesnek is fáj! Fáj neki, hogy könnyezik a mami. De azért nyomatja tovább még jópár reflén erejéig. Enyhe mazo beütés.

De mondjuk hogy nem mazohista hanem simán hazudik. Titkon élvezi belül, hogy szipog a mami. Lehet egy régi eseményért való megtorlás? Vagy csak simán ego-ego-ego giliszta?

Mi másért is énekelné ha nem élvezné. Jah igen, mert mazo.

Az ember szabadnak születik. Hangoztatják.
Valóban szabadok lennénk? Valóban nagy szabadság lenne a mostani életünk?
Bizonyára azért kergetjük idő előtt magunkat a halálba, mert ízlik nekünk ez a nagy szabadság.
Mit jelent számomra a szabadság? Kötöttség nélküliséget, a tapasztalás szabadságát. Miért szereti sok felnőtt a gyerekeket, és miért nem szereti őket - ha lehet - még több?

Talán, mert ők még sokkalta szabadabbak, mint a felnőttek. Minél inkább idősebb valaki, általában annál inkább megkötött. Ha máshogyan nem akkor a teste egyre gyatrább állapota miatt. A gyerekeket minden érdekli, izegnek-mozognak, érdeklődnek a külvilág felé, tapasztalni akarnak. Ők igazi szabadgondolkodásúak és szabadszájúak. Mikor ez már belevág a felnőttek által kialakított társadalmi rendbe, mikor már feszéjezi, nyugtalanná teszi valamelyik felnőtt korlátozott kis életét, mivel teszik egyértelművé a gyereknek, hogy itt bizony „mindennek van határa”?
Azt mondják neki: - Nem szabad. – Nem szabad! Magyarul: - Nem vagy szabad, ne csináld! Hogy is lennél szabad mikor kötöttségek közé születsz és egyre több és több kötöttségbe „ringatnak” bele, majd „ringatod” bele magadat az életed során.

De a gyerek valahol tudja, hogy neki egy szabad lénynek kellene lennie. És mit tesz ilyenkor? Azt, amit „nem szabad”. Mert ki magyarázza meg neki, hogy mit miért ne tegyen? A legtöbb szülő, tanár elintézi egy olyan szintű válasszal, hogy: csak. Vagy azzal, hogy megbüntetnek. Netalán azzal, hogy meghalsz. Szóval azzal, hogy elveszik még jobban a szabadságod, ha szabadság érzését kiváltó dolgokat teszel. Rövidtávú, könnyen belátható eseményeknél még lehet, hogy működik is, a meghalsz figyelmeztetés. A baj az, hogy nem tanítanak meg minket az orrunknál tovább látni. - Ami nem öl meg egyből, az nem is fog. - hitetik el magukkal sokan. Melyik erősebb érzés: a szabadság utáni vágyunk vagy a halálfélelmünk? Rövidtávon bizonyára a halálfélelmünk, de hosszú távon?

Számomra egy önpusztító életet élő, önpusztító dolgot művelő ember, egyértelműen megadja erre a választ. Régebben én is cigiztem és így már más szemmel visszagondolva én is a szabadságot kerestem egy-egy szál cigarettában. És erre a cigaretta reklámok még rá is tettek sok-sok lapáttal. Vajon a cigarettákon feltüntetett feketekeretes írások nem azt hirdetik, hogy nem szabad? - Nem szabad, roncsolja a tüdődet, rákot okoz, büdös lesz tőle a szád! Kit érdekel, ha ez által belekóstolhatok a szabadságba!? Vagyis az illúziójába. Mert nemcsak, hogy szabadabbá nem váltam tőle, hanem még egy dologhoz hozzákötöttem magamat. Aztán inni sem szabad, tehát azt is tennem kell! Lehet, hogy minél inkább antiszociális egy személy, annál nagyobb benne a szabadság iránti vágya?

Lehet, hogy a bűnözők sem rosszak, csak szabadok szeretnének lenni? Lehet, hogy alapban egyik ember sem rossz, csak a kötöttségekből keresik a kiutat és ezért a „nem szabad” dolgokat teszik? Amíg külső törvények lesznek, mindig lesznek olyan emberek is, akik megszegik azokat. De ők valóban rosszak lennének? Mint minden ez is csak nézőpont kérdése. A nézőpontot meg azok diktálják, akik hatalmon vannak. Akár erőszakkal is. Nekik szabad. Lehet, hogy a bűnözők többsége tényleg csak áldozat? Egy emberi függetlenséget kizsákmányoló rendszer áldozatai? Talán ezért vágynak az emberek hatalomra, pénzre, mert úgy gondolják, akkor többet tudnak megtenni, és ők diktálhatják, mit szabad és mit nem.

Csakhogy mindig van egy nagyobb külső hatalom, ami korlátoz minket, ha az „illúzió szabadságot” kergetjük. Külső hatalmat keressük, mert elfelejtettük, hogy a legfőbb hatalom bennünk van: a saját lelkiismeretünk. Ha a szavát követve az élettel tartunk, az életet válasszuk a túlélés helyett, és nem a berögzött, mások által belénknevelt, ránkerőszakolt gondolatsémákat, talán megízlelhetjük egy pillanatra a valódi szabadság ízét. És ha egyszer belekóstolunk, soha nem érjük be kevesebbel.

CÉLTALANSÁG

Nem volt a testemnek tartó váza,
Nem volt a lelkemnek hajtó láza,
Nem volt mi elõttem világítson,
Nem volt utam mi irányítson.

Nem volt helyem csak rom házak köröttem,
Sem társam kinek mondhattam: megjöttem.
Mikor hátranéztem csak a roncsom láttam,
A jövõbe tekintve magam nem találtam.

Idõm viszont volt üresen pergõ percek,
Mára elpazarolt könnyezõ emlékek.
Mit akarhat az élet? Mit akarhat tõlem?
Sorsom céltalan: elég volt belõlem.

Változtattam és jól döntöttem. Egyre jobban igazol az életem. És már tudom, hogy ennél csakis jobb lesz.
Rendben van. El vagyunk hülyítve. Én is még elvagyok nemgyenge szinten, de én már tudatosan törekszem a dolgok átlátására és változtatására. Jobban járok, ha én formálom magam tudatosan, így nagyjából a kezemben tarthatom az életemet. Ha nem ezt teszem, mások úgyis hatnak rám és akkor tudattalanul formálom önmagamat. De merre is? Amerre a szél éppen fúj. Mások általában csak úgy és annyira szeretnének segíteni nekünk, amennyire érdekük ez.
Visszatérve a divatolásra. Azt is elismerem, némelyeknél tényleg divat lett az egészség. De ezt általánosítani mindenkire elég butaság. Mint általában az általánosítások. Az egészség sohasem lehet divat. A hülyeség viszont annál inkább. Mert az szimplán hülyeség amit sok ember az „egészsége érdekében” mûvel. Csak gondoljunk például a „divat diéták”-ra. A tápanyagmegvonás, az éheztetés, fogyi tabletták, a mozgáshiány vagy az agyonhajtás mióta egészség? Aki nem túlsúlyos az még koránt sem biztos, hogy egészséges is. De akárhogyan is a divat számomra – mint a néphülyítõ emberi okosságok – valaki(k)nek a nyereség vágya. Ha nem másé, akkor valószínûleg az iparé. Õket nem érdekli, hogy ez nekem vagy neked jó-e, a lényeg, hogy divatoljak. Vagyis elõbb vagy utóbb „virítsam a lóvét”.
A káoszból nem látszik a káosz. Fogalmazhatnám így is: akiben káosz van az nem látja át a külsõ káoszt. A külsõ káosz megszüntetése nem kis dolog, egy ember nem is lehet elég hozzá. Ezért az egyénnek nem is a külsõ rend rakása kell, hogy az elsődleges legyen, hanem a belsõ rendje megteremtése. Mert ugye mozgó lények vagyunk, a környezetünket, a környezetünk viselkedését nagyrészt nem mi határozzuk meg. Ha kívül próbálunk rendet rakni míg nem vagyunk tisztában magunkkal, állandóan akadályokba, egy másik ember más nézeteibe, ütközhetünk. De viszont ha belül már kezd rend lenni, ezek a találkozások nem ütközések lesznek, hanem tanulási lehetõségek, értékes tapasztalatok. Minél több ember tesz magában rendet, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer a külsõ rend is beköszönt. És ott nincs helye holmi tudatlanságra épített, másokon élősködő üzletnek. Az egészség megszerzésében és fenntartásában a legfontosabb, a megfelelõ tudásszerzés és tudatosság. A testi egészség önmagában nem lehet elég, mert ha ez nem direkt, hanem véletlenszerû, bármikor csak szép emlék lehet belõle. Az ilyen egészséget szoktam „szerencse egészség”-nek nevezni. Az egészség mindhárom tényezõje egyaránt fontos: a testi, a gondolati és lelki. A teljes egész-ség úgy tûnik csak e három tényezõ egységes, magas színvonalából adódhat, amik kölcsönösen hatnak egymásra.
A másoktól eltérni, a másoktól különbözni, ugyanakkor megint másoknak megfelelni, az elismerését kiváltani, semmiben sem különbözik egymástól. Ez a legjobb esetben is csak egyhelyben topogás. Egy környezeti függõség felcserélése egy másikra. Egy számunkra lejárt divat felcserélése egy újra.
Szóval én a divatolás kifejezést meghagynám a még erõsen agymosottaknak, akik nem tudatosan, körültekintõen formálják önmagukat, hanem engedik, hogy legnagyobbrészt külsõ körülmények formálják õket.

Ha összetöröd a személyiségedet, akkor mi marad? Csodás lehetőség arra, hogy zöldségként végigéld az életed vagy a megvilágosodás maga? Ami persze lehet, hogy egy és ugyanaz. Ám ez badarság, ugyanis a megvilágosodott ember is használja a gondolatait és megmaradnak a végtagjai is. Pl., hogy kimenjen a WC-re, ugyanis az anyagcsere folyamata is emberi marad. Helyesbítés: a megvilágosodott ember használja csak igazán a gondolatait, a kisebb tudatszinten álló emberekre a jellemző inkább az, hogy a gondolatok használják őket. A gondolat használ és kihasznál, testünk meg rongybaba üzemmódban reagál rá. De akkor ki használ? Vagyis ki vagyok én, akit kihasználnak a gondolatok és/vagy használja a gondolatait? A tudat, aki/ami meg tudja figyelni a gondolatokat. A tudat (ki)utat mutat. Kiutat mutat a szenvedésből, a lá Buddha. Más címkékkel: Megfigyelő, Lét, Teljesség, Szellem, Egy, ÉN, Isten, Krisztus, stb. (gyakorlatilag bármi beilleszthető csak nagybetűvel kezdd:)). A megvilágosodott létállapotban megszűnik az elme által széttördelt valóságlátás, az elkülönülés, és mindnyájan egy láthatatlan ERŐ egyedi megnyilvánulásaivá válunk, teljes mélységünkben (spirituális és nem urulógiai mélység). Mindnyájan Eggyé válunk. Vagyis mindig is eggyek vagyunk, csak az alacsony tudati szintünkből eredően, a sekély nézőpontunk által ezt nem látjuk, és ennél fogva nem is látjuk be. Megvilágosodott tudatállapotot elérni még nem is nagydolog, de felismerni, és főleg benne maradni már bicskacsorbító feladat. A megvilágosodás elmezavarnak tűnhet, de pont az ellenkezője: az elme már nem zavar. A trónfosztó visszakerül jól megérdemelt, "ezermester" szerepéhez. A gondolati címkézések megszűnnek, ahogyan a múlttal és a jövővel való azonosulások is. Tehát a megvilágosodás állapota (és nem gondolatformája): Én Vagyok, Itt és Most. Rövidebben: VAGYOK.

 
Végkövetkeztetés: Én a Gyula vagyok, meg az Ottó a Tótottó is egyben.

(Csakis a tökéletesség fokozása végett: A személyiséget természetesen nem összetörni érdemes. Alapos megfigyelés által illúzió voltára fény derül. És mi történik, ha egy illúzió lelepleződik? Meztelen lesz a király.)